Ha te sem érted, minek beszélnek annyit az akciófilmekben, akkor a Motor City neked szól: Alan Ritchson, a Reacher sztárja ezúttal gyöngyvásznon csap szét a rosszfiúk közt, ám a némasági fogadalom nem válik egyértelműen a ’70-es évek exploitation zsánerét idéző thriller előnyére.
Szádra ne vedd!
Hogy mit? Hát semmit: a Motor City-ben összesen talán öt mondat hangzik el, és ezek sem emelkednek Shakespeare-i magasságokba; leginkább káromkodásra kell számítani, bár akad, amikor jelentőségteljes a karakterek megszólalása.
Eleinte féltem, hogy hiányozni fognak a B-filmes egysorosok és dialógusok, így nem lesz maradéktalan a VHS-korszak bosszúmozijainak felelevenítése, ám a készítők kreatív megoldással éltek: túljátszott, didaktikus jelenetsorokat kombináltak abszurdan komolyan vett zenei aláfestéssel, melynek eredménye igazi retro, cheesy akciófilmes hangulat, valódi one-linerek nélkül.
A csend azonban nem mindig működik, olykor kifejezetten erőltetett: a legtöbb esetben nincs sajátos jelenetstruktúra, a beszéd egyszerűen zenével van elnyomva, így a szövegmentes stílus sokszor inkább elvesz, mintsem hozzátenne a prezentációhoz.
Hasonló akciófilmmel legutóbb John Woo próbálkozott 2023-ban Silent Night címmel, és a hongkongi legenda alkotása szerintem ebben a tekintetben jobban sikerült: ott a főszereplő legalább tényleg néma, így a dialógok hiánya jobban belesimul a történetbe.
Ritmusos zenék, ritmustalan vágás
Ugyan néha kifejezetten jól használták a zenei aláfestést, a színészek eltúlzott manírjait és a didaktikus szimbolikát, a legtöbb esetben a Motor City egyszerűen túl sablonos, amit tovább tetéz a 103 percre nyújtott játékidő: ennek a filmnek 75-80 percben el kellett volna férnie!
Ám ez még a kisebbik gond: a Motor City közel egy órán át építi a konfliktust, a legjobb akciószekvenciákra pedig az elején és az utolsó 20 percben kerül csak sor – a kettő közt pedig szuper zenékre bóbiskolhatunk.
A soundtrack összeállításában egyébként Jack White, a The White Stripes frontembere segített: tősgyökeres detroitiként jól ismeri a város zenei hagyományait, múltját, így könnyedén megidézte az autóipari központ nehéz időszakát, illetve a ’70-es évek bosszúfilmjeinek hangulatát; David Bowie, Donna Summer, Fleetwood Mac és maga Jack White számai is felcsendülnek.
15 év fejlesztési pokolból a vászonra
Számos színészt és rendezőt elfogyasztott a Motor City, mire kitűzték a 2026-os premiert: 2012-ben Albert Hughes és Gerard Butler hozta majdnem tető alá a projektet, ám a forgatás végül meghiusult.
Egy-egy ponton Chris Evans és Jake Gyllenhaal neve is felmerült a főszerep kapcsán, ám végül a Reacher sorozattal befutott Alan Ritchson lett a film sztárja, aki remek választásnak bizonyult mind fizikai, mind művészi szempontból. Hughes-t először Timur Bekmambetov váltotta a rendezői székben, majd 2024-ben Potsy Ponciroli (Old Henry) vette át a produkciót.
A szkript egyébként már 2009-ben készen állt, ebben az évben a legígéretesebb, mégis fiókban ragadt forgatókönyvek listáján is szerepelt. A némafilmes megvalósítás már ennek a verziónak is része volt, úgyhogy ez a gimmick nem a fejlesztési pokolban való vergődés során került bele.
Utálnom kéne, de nem megy!
Eddig leginkább arról írtam, mekkora csalódás volt a Motor City: sokkal dinamikusabb akciómozit vártam, mely nem tempójában és felépítésében, mint inkább hangulatában hasonlít majd Charles Bronson Bosszúvágy című klasszikusához és a többi hasonszőrű exploitationhöz.
Amikor viszont működik, akkor nagyon: ugyan kevés darát kapunk, azok kifejezetten stílusosak és kreatívak, az epilógus pedig szenzációsan abszurd lezárása ennek az erősen ingadozó minőségű történetnek.
A neonfényes, analóg hatású éjszakai látványvilág – bár ARRI ALEXA 35 digitális kamerával forgatták – olykor Michael Mann vagy Nicolas Winding Refn rendezéseit is képes megidézni. Ehhez remek zeneválasztás társul, ami hol nagyon hangulatos, hol pedig a film humorának egyik alappilléreként túlzó drámaiságot kölcsönöz az egyes jeleneteknek.
Szóval minden hibája ellenére akad benne néhány annyira jó vagy vicces jelenet, melyek miatt nem tudom megadni a megérdemelten alacsony pontot, és bár így picit túlértékelem, de számomra mégis megéri ezt a 6/10-es osztályzatot.
Verdikt
Motor City
Rendezte: Potsy Ponciroli
Bemutató: 2026.07.23.
👀 2026.07.21.
📌 Cinema City Arena
Hiába a ’70-es évek exploitation stílusát idéző látvány és az impozáns zenelista, a Motor City csak ritkán használja ki a némafilmes gimmickben rejlő lehetőségeket, a végeredmény így egy túlnyújtott, lapos akciómozi, melyben a zúzás a játékidő harmadát sem teszi ki.
Így értékelek – film:
1-2: a rossz árnyalatai
3-4: a gyenge árnyalatai
5-6: a korrekt árnyalatai
7-8-9: a jó árnyalatai
10: Nic Cage
Így értékelek – moziélmény:
1: rontott rajta (általában nem a mozi hibája)
2: nem tett hozzá
3: hozzátett, érdemes lehet rá beülni
4: vászonra született
5: nagybetűs moziélmény
Képek: Intercom, Black Bear
