Insidious: Köztünk járnak kritika: A lepedékes fogaknál nincs nagyobb horror!

Egy plázahorror-franchise hatodik részétől már aligha vár az ember megváltást, vagy meghökkentően új kalandokat, de az ismerős univerzum miatt mégis hajlamos beülni rá: valami hasonló okból örvendhet töretlen népszerűségnek az Insidious széria is.

A Köztünk járnak azonban több, mint bőrlehúzás: amellett, hogy visszatérnek régi szereplők és megszokott toposzok, igyekszik kicsit felfrissíteni a James Wan által 2010-ben útjára indított sorozat szabályrendszerét.

Inkább maradjunk a mellékágon

Leszámítva a legelső Insidioust, számomra mindig az Elise (Lin Shaye) médium és démonvadász karakterét középpontba állító, kvázi spin offok voltak a kedvenc részeim: ezek nem próbáltak többnek látszani, csak szórakoztató B-kategóriás horrorként ijesztgették a nézőt.

Valahol a Köztünk járnak is ezt a vonalat, hangulatot próbálja megragadni, hiszen a Lambert család ezúttal csak utalás szintjén jelenik meg, Elise viszont még a sírból is visszatér, hogy segítse új protagonistánk harcát a gonosszal.

Hősünk ezúttal a traumatizált gyermekkorát maga mögött hagyó Gemma (Amelia Eve), egyedülálló anya és fogorvos. Balszerencséjére családja különleges képességgel rendelkezik: nemcsak hogy szabadon ugrálhatnak a Másvilágba, de tárgyakat, embereket is képesek mozgatni a két dimenzió közt – erre vet szemet az egykori kultista, Cyrus (Sam Spruell), aki démonok valóságba küldésére próbálja felhasználni a família tehetségét.

Engem már traumatizál a sok trauma-horror

Őszintén kicsit sok már manapság a traumafeldolgozásos horror: ráadásul a művészibb vonal ezt sokkal jobban csinálja, szóval ezekből a B-kategóriás plázaijesztgetésekből simán elhagyható lenne a sokszor megalázóan didaktikus stílusban tálalt karakterdráma – szerintem a hatodik Insidioustól senki sem vár megváltást és depresszív sztorit, csak 106 perc szórakozást.

Ezt azért nagyrészt teljesíti is a Köztünk járnak: fordulatai, története kellően abszurd, hogy komolysága ellenére poénra lehessen venni, noha az építkezésbe kicsit több időt öl a kelleténél, így ez a film sem ússza meg a szokásos kritikám, miszerint 90 percben jobban működött volna.

Belezés 🤗 Fögkő 🤢

És bár a gore, valamint az ijesztgetés lehetne explicitebb, a mocskos, lepedékes pofájú hobók szájáról készült közelik jobban kikészítettek, mint a Gonosz halott: Égj! és A jégrémes együtt! Jacob Chase rendezővel csak egyetérteni tudok: nincs nagyobb horror egy fogászati kezelésnél! Ennek fényében több játékidőt is kaphatott volna a dentál-antihigiénia, igaz, később is feltűnnek szájterpesz mögül vicsorgó, nyáladzó démonok, szellemek.

És ha már túlvilági lények: hiába vonultat fel a film egy teljes Insidious all-star kasztot mindenféle kísértetből, gyakorlatilag nem kezd velük semmit. Amerikában még popcornvödröt is szenteltek Lipstick-Face-nek, a széria egyik legismertebb lényének, pedig alig tűnik fel 15 másodpercre – a kevesebb némi kreativitással több lehetett volna.

Kellemes kapufa

Mozivászonra született folytatás helyett inkább streaming spin off érzete van az új Insidious epizódnak: ugyan a B-kategóriás vonal felelevenítése engem kevésbé zavar, ám a túlontúl komolyan vett, gyerekkori traumákra építő sztorin lehetett volna lazítani, amellett, hogy nem gondolják újra a franchise-t horror-komédiaként.

De ha csak jobban elgurult volna a gyógyszer, erősebb versenyző lenne a nyár végi mezőnyben, a Köztünk járnak azonban bár így is szórakoztató és nem okoz csalódást, végül mégis inkább egy átlagos epizód, mintsem markáns lépés egy vagány, új Másvilágba.

Képek: Intercom, Sony Pictures