Hollywood évről-évre ontja magából a változó minőségű, százmilliókból forgott, gigantikus nézőtömeget célzó blockbustereket: ki hitte volna, hogy dél-koreából érkezik a legélesebb kritika?
Na Hong-jin (The Wailing) idén Cannes-ban bemutatott rendezése, a Remény (Hope) nemcsak görbetükröt tart az álomgyár kiszámítható formuláinak, de egyben 2026 talán legfeszesebb, legjobb akciómozija is!
Minden idők legdrágább koreai filmje
Az Oscar-díjas Élősködők és a Netflix Squid Game című sikersorozata egy csapásra mainstream térképre tette a dél-koreai filmgyártást: azóta elsősorban streamingre, de talán moziba is egyre több alkotás jut el, a cinefilek nagy örömére; a Hope a folyamat egyfajta kiteljesedése, hiszen kifejezetten nemzetközi forgalmazásra, multikulti színészgárdával (Hwang Jung-min, Zo In-sung, Michael Fassbender és Alicia Vikander!) készült, minden eddiginél magasabb, 50 milliárd wongos költségvetéssel.
Persze hiba lenne páratlan mérföldkőként hivatkozni rá: annak idejéna Snowpiercer is hasonlóan ambiciózus és nemzetközi projekt volt, Bong Joon-ho képregényfeldolgozása pedig bár nem a direktor legjobb munkája, igazi kultklasszikussá vált – nem véletlen, hogy története azóta négy évados sorozatadaptációt is kapott.
Mintha láttunk volna már hasonlót idén
Hasonlóságokat azonban a Snowpiercer helyett Hollywoodban érdemes keresni a Remény kapcsán, ráadásul épp a 2026-os felhozatalban: David Robert Mitchell rendezése, Az Oak Steet vége ugyanis hasonló meta tartalommal bír, amit bevallom elsőre nehezen értelmeztem a moziban.
Mindkét alkotás az amerikai filmgyártás túlontúl epikus, logikai buktatókkal és eltúlzott jelenetekkel tarkított kasszasikereit parodizálja: Az Oak Street kifejezetten a spielbergi kalandos vonalat, míg a Hope általánosságban a világmegváltó akció-sci-fiket, melyekkel műfaji besorolásán is osztozik.
Valahol éppen ez a rákfenéjük is: nehéz meghatározni, meddig tart a paródia, és hol kezdőik saját átgondolatlanságuk – a Remény animébe illő, maximum közepes CGI-jal megvalósított szörnyei például kifejezetten gyenge pontjai, ugyanakkor a tény, hogy a legnevesebb színészeket animált lények mögé rejtik is értelmezhető poénként.
Az év legfeszesebb akciófilmje?
Na Hong-jin a Hope idén májusi Cannes-i bemutatója óta folyamatosan dolgozott a filmen: nem csak az előbb említett CGI-lényeken finomított, hanem a történetet is áramvonalasította – igaz, a 160 perces játékidő alig 4 perccel lett csak rövidebb, de több jelenet ritmusa, sorrendje is változott az elmúlt hónapok során.
Az első vágásról nem tudok nyilatkozni, a szeptember 10-én magyarországon is bemutatott változat azonban közel 2,5 órás hossz ellenére nagyon feszes, és még a középső kvázi üresjárat sem ül le annyira, hogy kizökkentse a nézőt.
A Hope első órája pedig szenzációs: a rövid felvezetéstől eltekintve egyetlen, folyamatosan növekvő intenzitású akciószekvencia, ám épp ez a remek felütés az alkotás egyik hibája is – a későbbi események már nem igazán tudják felvenni vele a versenyt, sem intenzitásban, sem pacingben.
A zúzás mellett említésre méltó a humor is, ami verbális, fizikai, de olykor még slapstickbe hajló elemekkel is operál, ráerősítve a film nehezen körülírható paródia jellegére: hőseink plot armorja és az önismétlő összecsapások például átgondolatlanságnak vagy meta humornak is beillenek.
Vérmérséklet kérdése tehát, hogy a Remény meta vonala mennyire fekszi meg a néző gyomrát; a feszes 156 perces játékidő és a szenzációs, egyre fokozódó első óra viszont vitán felül 2026 legjobb akciómozijai közép repítik Na Hong-jin nagy visszatérését!
Verdikt
Remény
(Hope)
Rendezte: Na Hong-jin
Bemutató: 2026.06.10.
👀 2026.09.12.
📌 Corvin Mozi
Nehéz megítélni, hol ér véget a hollywoodi blockbusterek paródiája, és indulnak a sablonos, átgondolatlan fordulatok, de a Hope minden hibájával együtt is 2026 egyik legfeszesebb, legütősebb akciófilmje, aminek kifejezetten jól áll a mozivászon!
Így értékelek – film:
1-2: a rossz árnyalatai
3-4: a gyenge árnyalatai
5-6: a korrekt árnyalatai
7-8-9: a jó árnyalatai
10: Nic Cage
Így értékelek – moziélmény:
1: rontott rajta (általában nem a mozi hibája)
2: nem tett hozzá
3: hozzátett, érdemes lehet rá beülni
4: vászonra született
5: nagybetűs moziélmény
