David Robert Mitchell rendező előszeretettel ugrál műfajok közt: coming-of-age történet (The Myth of the American Sleepover), horror (Valami követ) és neo-noir (Kaliforniai rémálom) után Az Oak Street vége egy Jurassic Park szerű kaland- és szörnyfilm.
Rendezéseinek azonban van egy visszatérő, közös vonása: a ’80-as évek amerikájának kertvárosa Mitchell alkotásaiban rendre valami nyugtalanító titkot rejt – ezúttal dinókat!
Stranger Thingses Jurassic Park?
Nem csak az őslények miatt említettem a Jurssic Parkot, Az Oak Street vége ugyanis markánsan merít Steven Spielberg klasszikusából: a fiatalabbak számára is fogyasztható, mozgalmas, horrorral vegyített kalandfilm mind cselekményében, mind zenei témáiban (Michael Giacchino zseniális munkátvégzett!) közel áll a direktor kora ’90-es évekbeli könnyed stílusához.
És olyan értelemben A leleplezés napja sem áll tőle távol, hogy ha bő harminc évvel ezelőtt jelent volna meg, klasszikusként hivatkoznánk rá, 2026-ban azonban inkább csalódástkeltő, gagyi és műfajparódia határán egyensúlyozó fércműként értelmezhető.
Viszont több helyről hallom a Stranger Things analógiát, amin muszáj vagyok köszörülni kicsit a nyelvem: a Duffer testvérek sorozata eleve épít a Jurassic Parkra, így a kettő összemosása szerintem értelmezhetetlen hasonlat – mintha azt mondanám, hogy egy fagyi Oreós és kekszes; de hát az Oreóban már benne van a keksz is!
Túl sok a jóból
Az Oak Street vége hősei nem csak rendre buta, vagy legalábbis megkérdőjelezhető döntéseket hoznak, de esetenként olyan szinten nem vesznek tudomást a körülöttük zajló eseményekről, mintha legalább süketek lennének. Teátrális, didaktikus dialógusaik pedig a lehető legritkábban szórakoztatóak, inkább ügyefogyottan recsegnek és ropognak.
A sztoriban pedig lenne ráció: Anne Hathaway családjától teljesen elhidegült karakterének a nagy dinóm-dánom közepette rá kell jönnie, hogy első blikkre együgyűnek, túlontúl megalkuvónak tűnő férje (Ewan McGregor) valójában épp simulékonysága által képes megóvni, összefogni a famíliát, a film pedig végül nagyobb léptékben Oak-ít együttélésről és a mikroközösségek fontosságáról.
Meghökkentően csapongó továbbá Az Oak Street vége: olykor egészen zseniális, máskor arcpirítóan rettenetes, viszont a felvezetést követően egy pillanatra sem ül le. Egyes szegmensei tökéletesen idézik Spielberg kalandfilmes stílusát, de abszurd, fekete humorral átszőtt fordulatai is roppant szórakoztatóak, noha ezeknek sokszor ágyaz meg erőltetett, illogikus módon, így a néző végül nem a filmmel, hanem a filmen nevet, ami inkább A jégrémeshez hasonló trash mozik esetében működik. Az egész valahogy nem érződik kidolgozottnak, koherensnek, inkább egymásra halmozott, majdhogynem összefüggéstelen ötletek összességének.
Nagy dinók, nagy vászon
Hasonlóan kettős élmény a látvány is: tollas, szőrös dinókat nem igen láthattunk még vásznon, ami ezt mindjárt meg is magyarázza, hiszen a plüssdinók még akkor sem túl ijesztőek, ha épp hőseinket küldözik csattogó állkapcsokal.
Az IMAX viszont bár csak marginálisan, de hozzá tud tenni az élményhez: a 100 perces film közel felét digitális IMAX kamerákkal rögzítették, ám ezek a magasabb képarányú felvételek az Odüsszeiával ellentétben itt kevés lényegi plusz információt nyújtanak a normál, scope formátumhoz képest, noha a panorámafelvételek azért nyilván jól mutatnak Magyarország legnagyobb vásznán.
Érdemes végigülni Az Oak Street vége stáblistáját?
Túltelített eseménysora és fordulatai ellenére David Robert Mitchell filmjének a stáblistára már nem marad pusapora: sem a feliratok közben, sem utánunk nem kell extra jelenetre számítani, így aki nem szeretné, ne fontos kivárni az utolsó neveket és a filmet záró stúdió logókat.
Verdikt
Az Oak Street vége
(The End of Oak Street)
Rendezte: David Robert Mitchell
Bemutató: 2026.08.13.
👀 2026.08.12.
📌 Cinema City Arena IMAX
Ugyan a Jurassic Park óta nem kaptunk ennyire eredeti dinós filmet, valahogy a Spielbergi kalandfilmek erényei mellett azok arcpirító húzásait is sikerült megidéznie Az Oak Street végének, a mérleg nyelve pedig így inkább a csalódás felé billen.
Így értékelek – film:
1-2: a rossz árnyalatai
3-4: a gyenge árnyalatai
5-6: a korrekt árnyalatai
7-8-9: a jó árnyalatai
10: Nic Cage
Így értékelek – moziélmény:
1: rontott rajta (általában nem a mozi hibája)
2: nem tett hozzá
3: hozzátett, érdemes lehet rá beülni
4: vászonra született
5: nagybetűs moziélmény
Képek forrása: Intercom, Warner Bros. Pictures
