Badlands kritika: Terrence Malick filozofikus bűnfilmje az ártatlanság elvesztéséről

Nem csak azért volt különleges a Cine Korda szezonzáró Badlands (Sivár vidék) vetítése, mert egy meghatározó klasszikust tűztek műsorra, hanem mivel soha korábban nem került még magyar moziforgalmazásba Terrence Malick első rendezése, kvázi ez volt a film magyarországi premierje, díszbemutatója.

Malick, a filozófus filmes

Hosszú út vezetett ahhoz, hogy Terrence Malick direktorrá váljon: egyetemen filozófiát tanult, majd oktatott, ám úgy érezte, nem elég jó tanár, így végül Los Angelesbe utazott, ahol kitanulta a filmkészítés alapjait. Ezért is számít különleges rendezőnek: filozófus múltja, főként Martin Heidegger gondolkodása művészetében is jelen van.

Heidegger a létezés jelentését vizsgálta, számára az embert nem elszigetelt tudata, hanem a világgal való kapcsolódás határozza meg: környezetünk nem csupán díszlet, a tárgyak, állatok, növények összességének hangulata hatással van a létezésünkre.

Azt is vallotta, hogy az embernek szembe kell néznie léte végességével, mert csak így kerülhet ki abból az üres, önismétlő sodródásból, ami a modern társadalmakat jellemzi. Ha tisztában vagyunk vele, hogy semmi sem tart örökké, az segít jobban megélni, jelen lenni saját történetünkben.

Bevallom, csak most, a kritika kapcsán néztem utána Heidegger munkásságának, fordítva viszont még nagyobb élmény lehetett volna a Badlands, számos felsorolt motívum megjelenik ugyanis Terrence Malick első rendezésében.

It’s the ’70s, baby!

Ám épp az a Sivár vidék különös bája, hogy felszínesebb megértéssel is egy szórakoztató, mozivászonra született alkotás: a zajos, analóg kép és a kameramunka ontja magából a ’70-es évek amerikájának hangulatát, a cselekmény és a narráció pedig kegyetlensége mellett olykor meghökkentően vicces.

Több ponton a Tiszta románc és a Született gyilkosok ugrott be a vetítés alatt: megkérdőjelezhetetlen, hogy a Badlands hatott Quentin Tarantino első forgatókönyveire. A fiatal pár vérgőzös utazása, a narráció, de még a zene is visszaköszön ezekben a szintén kultstátuszba emelkedett filmekben.

Ki kell emelnem a fényképezést és a jelenetek kompozícióját: a kameramunka egészen zseniális, és ennek fényében nem meglepő, hogy Malick második rendezését, a Mennyei napokat minden idők egyik legszebben felvett filmjeként tartja számon a szakma.

A Corvin mozi Korda termének 17,4 méteres vásznán pedig ez a látvány, miliő egészen be tudja szippantani az embert: csak akkor lehetett volna nagyobb élmény, ha 35mm-es kópiáról megy a vetítés!

Igaz történet alapján

Nem csupán Heidegger filozófiáján keresztül kapcsolódik a Badlands a valósághoz: alapját a 19 éves Charles Starkweather és barátnője, a 14 éves Caril Ann Fugate 1957-58 során lezajlott gyilkosságsorozat adja.

Hasonlóan Martin Sheen és Sissy Spacek karakteréhez, ők is folyton úton voltak, és 11 emberrel végeztek, mielőtt a rendőrség a nyomukra akadt. Ugyan Malick lazán kezeli a tényeket, de Sheen James Deant idéző, lázadó öltözete és karaktere, a lány szüleinek meggyilkolása, vagy a betegség miatt elküldött látogatók is visszaköszönnek Starkweather és Fugate igaz történetéből.

Charles Starkweathert egyébként halálbüntetésre ítélték, majd 1959-ben, mindössze 20 évesen villamosszékben végezték ki, míg Caril Ann Fugate életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de 18 év után, 1976-ban feltételensen szabadlábra helyezték.

Állatok és a Badlands: az ártatlanság elvesztése

Az én értelmezésem szerint fontos szerepe van az állatoknak Holly (Sissy Spacek) karakterfejlődésében: ahogy halad a Sivár vidék története, egyre ritkábban találkozunk állatokkal, amit az ártatlanság elvesztésével állítottam párhuzamba.

Először Holly dob ki egy döglött halat, majd apja által a kutyája végzi be, később pedig egy múltba való merengés során egy macska sétál ki a képből. Számomra ez azt üzeni, hogy az ember fokozatosan veszti el az ártatlanságát, először maga hágja át a szabályokat, később rájön, hogy a szülei sem szentek, végül az egész világképe megváltozik.

Kit egyébként amilyen kegyetlen az emberekkel, olyan szelíd az állatokkal: ezzel talán azt akarja mondani a film, hogy Sheen karaktere valójában nem érzi tetteinek valós súlyát, a vérengzést leszámítva rendes fickóként gondol magára.

Vissza kell mennünk… Vissza Heideggerhez!

Talán ez fogta meg benne Hollyt is, aki bár egy kegyetlen mészárlássorozaton vesz részt vele, végig gyermekien narrálja az eseményeket; kvázi nem akarja elfogadni saját felnövését, ártatlanságának elvesztését, életének végességét – ezért is száll ki a finálé előtt.

Ebből a szempontból Kit valahol épp az ellentéte, az utolsó jelenetekeben saját halandóságával is szembenéz (jusson eszünkbe Heidegger filozófiája), amire elfogásának körülményei is utalnak. Megölt pár embert, csinált pár rossz dolgot, de alapvetően jófiúként pózol, úgy érzi, a szabályok szerint játszott, így nyugodtan néz szembe az elkerülhetetlennel – ám ha a Badland üzenetét a lázadó kultúra egyfajta kritikájaként értelmezzük, úgy Kit inkább megjátszott lazasággal tekint biztosra vehető kivégzése elé.

Képek forrása: Corvin mozi és Cinema Niche (poszter), Warner Bros. (jelenetfotók)