Több mint 50 év után végre saját filmet kap Supergirl, ráadásul mindjárt az új DCU mozis univerzum egyik fő mozgatórugójaként: de miért van egyáltalán női Superman, honnan az ötlet, és mikor vetették először papírra Kara Zor-El karakterét?
Döntött a kiadó: kell mégegy Superman!
Supergirl megalkotásához nem kreatív írói folyamatok, hanem tudatos kiadói döntés vezetett: az 1950-es évek végén Superman már popkulturális ikonnak számított, a DC pedig kereste, hogyan tudná tovább tágítani a mítoszt anélkül, hogy magát a főhőst kellene folyton újraalkotni. Erre adott választ Kara Zor-El: egy fiatal, női kryptoni túlélő, aki egyszerre kapcsolódott a DC klasszikus hőséhez, mégis új nézőponttal bővítette a képregényes univerzumot.
Először 1958-ban, a Superman #123-ban próbálták ki az új karaktert: ebben a történetben mágikus kívánság révén született meg a női alteregó, ám ő még nem a ma is ismert Kara Zor-El volt, csak egy olvasói reakciókat monitorozó próba. Végleges változata végül 1959-ben bukkant fel az Action Comics #252-ben, a „The Supergirl from Krypton!” című történetben.
Supergirl alkotói
Az új hős létrehozásána legfontosabb résztvevője Otto Binder, aki a képregényes szcéna rutinos, termékeny szerzője volt, és értette, hogyan lehet egy népszerű, fontos szereplőt „családdá” bővíteni. Binder nem csak ciciket rajzolt Supermanre, hanem olyan figurát alkotott, akinek kryptoni öröksége a veszteség és a gyász, a Föld pedig nem az otthona, hanem egy olyan új, idegen hely, amihez alkalmazkodnia kell.
Al Plastino vizuális munkája legalább ilyen fontos volt: a karakternek egyértelműen Superman világához kellett tartoznia, ám mégsem lehetett túl ismerős. A ruha és a pózok egyszerre üzenték, hogy Kara a képregényes univerzum része, miközben belépési pontot is kínált az új olvasók számára. Ez a kettősség a mai napig Supergirl egyik sajátossága: rokon, örökös, ellenpont és önálló hős egyszerre.
Miért volt nagy húzás Supergirl bevezetése?
Ez a döntés kiadói szempontból remek lépés volt: úgy bővítette Superman világát, hogy nem rombolta az alapokat, míg a rokoni szál azonnal egyértelművé tette a szereplők kapcsolatát; életkora és neme révén pedig új, friss dinamikát vitt a történetekbe.
Megalkotása azért is izgalmas, mert jól mutatja a szuperhősképregények egyik alapmechanizmusát: ha egy figura elég erős branddé válik, előbb-utóbb megszületnek köré a családi, párhuzamos vagy generációs változatok. Supergirl az egyik legsikeresebb példa arra, hogyan lehet egy képregényes ikonra hasonlóan érdekes, új karaktert építeni.
Supergirl önálló történettel veszi be a mozivásznakat
Június 25-én érkezik James Gunn új DC moziuniverzumának második állomása: a film története szerint Kara Zor-El (Milly Alcock) szedett-vedett társasággal indul csillagközi igazságosztásra, hogy bosszút álljon galaktikus léptékben is kegyetlen ellenfélen. Craig Gillespie (Én, Tonya; Szörnyella) filmje nem csak a DCU folytatása és Supergirl színrelépése miatt érdekes, de Jason Momoa végre magára öltheti Lobo gúnyáját, akit nem csak régi vágya eljátszani, de mintha rá öntötték volna az antagonista és protagonista közt fél úton leledző karakter eredeti dizájnját.
Az első vélemények alapján Craig Gillespie rendezése nem elődje hangulatát másolja, hanem vadabb, koszosabb űrkalandként keresi saját stílusát. Többen emlegetnek Mad Max vagy A galaxis őrzői párhuzamokat és westernes beütést, miközben Milly Alcock alakítását és Jason Momoa Lobóját különösen sok dicséret éri. Akadnak ugyanakkor óvatosabb hangok is, főleg a főgonosz és egyes adaptációs döntések kapcsán.
Forgatási érdekességek
Milly Alcock számára Supergirl nem átlagos szerep volt, hanem fizikailag is komoly vállalás: Craig Gillespie rendező szerint a négy és fél hónapos forgatás alatt egyetlen edzést sem hagyott ki, és még egy hosszú, idegen nyelvű jelenetet is anyanyelvi szinten mondott fel. Gillespie arról is beszélt, hogy James Gunn különálló képregényekként kezeli a DCU projektjeit, így szabadabban alakíthatta ki filmje stílusát, mint az más, hasonló franchise-filmek esetén megszokott.
Supergirl köpenye sem hétköznapi az új filmben: Alcock szerint ugyanis Christopher Reeve Superman jelmezéből is került bele némi anyag, ami szép, meta utalás Richard Donner 1978-as rendezésére. Krypto továbbá ezúttal is James Gunn saját kutyáján, Ozun alapul, akinek mozgását és játékosságát ezúttal is referenciaként használták a digitális eb megalkotásához.
Merre tart a DC filmes világa?
A James Gunn irányította DC izgalmas filmes projektekkel néz a jövőbe: a központi DCU vonal Supergirl júniusi űroperája után vérbeli testhorrorral, az Agyagpofával folytatódhat, mely egy brutális támadás és tudományos kísérletek során önmagából kifordult férfi tragédiája, James Watkins (Szádra ne vedd, Eden Lake) rendezésében.
Az univerzumtól független, különálló filmekkel operáló Elseworld vonal pedig 2027-ben folytatódhat a The Batman Part II-vel (várható premier: 2027), melynek címszereplője ismét Robert Pattinson lesz – ez azért is érdekes, mert a DCU-ban szintén fejlesztés alatt áll egy Batman projekt, The Brave and the Bold címen, így előbb-utóbb párhuzamosan fut majd a két Denevéremberes széria.
